A firenzei Santa Maria del Fiore templomban negyven évig
feküdt egy carrarai márványtömb, mely az Il Gigante névre hallgatott. Több
művész is próbálta megfaragni (Agostino di Ducco, Simone da Fiesole), de nem
jártak szerencsével. Így a pályája elején járó Michelangelo megkapta a már
használhatatlannak vélt, összefarigcsált kőtömböt.
Vasari leírásából kiderül, hogy a szobor 1501-1503-ig, az
Opera del Duomo-ban készült egy deszkafal mögött, melyet a mester csak kész
állapotában mutatott meg a nyilvánosságnak. A szobor mindenkit elvarázsolt,
kivétel Piero Soderini-t, aki megjegyezte, hogy szerinte az orra duzzadt. A
történet szerint ekkor Michelangelo felmászott az állványra vésővel,
kalapáccsal és egy kis márványporral a kezében és úgy tett mintha faragna a
szobor orrán, miközben csak a márványport hullajtotta le. Az „átalakítással”
már elégedett volt Soderini : „Most leheltél bele életet! – mondta.
Michelangelo így vélekedett a szoborról:” Láttam az angyalt,
és addig faragtam, míg ki nem szabadítottam”.
A szobor a város vezetőségének tetszését is elnyerte, így
Firenze főterén a Palazzo Vecchio elé állították ki. A szobor egészen 1873-ig ezen
a helyen állt, amikor a Galleria dell’Accademia-ba került át a számára
készített díszterembe, a Tribuna-ba. A Palazzo Vecchio előtt ma a szobornak egy
másolatát lehet megtekinteni.
Michelangelo parittyával a kezében ábrázolja Dávidot, aki
nem csak védelmezte, de igazságosan kormányozta népét. A szoborral a firenzei
városvezetésnek kívánt példát állítani.
Dávid könnyed testtartással, bár feszült figyelemmel készül
a harcra.
A szobor méltán az egyik legjobban ismert reneszánsz
alkotás.
Forrás: http://www.museumsinflorence.com/musei/David_by_michelangelo.html
Forrás: http://bernini2013.org/the-influence-of-michelangelo-on-bernini/david-vs-david/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése