2014. november 14., péntek

Jan Van Eyck: Az Arnolfini házaspár

A festmény 1434-ben készült polgári megrendelésre.
Kettős portrét ábrázol, amelyen a pár házasságkötése látható. Furcsa lehet, hogy egy házasságkötést látunk, de mégsem templomi a környezet. A korabeli felfogás szerint ez az esemény csak a pár ügye volt, amelyhez csak tanúkra volt szükség. Ha a tükröt jobban megfigyeljük, benne kivehető a két tanú alakja is.
.
Forrás: http://www.jakpet.eoldal.hu/fenykepek/nincs-megadva-rovat/vik-muvtori/jan-van-eyck--arnolfini-hazaspar.html
.
A XVII. szd.-i holland enteriőrben elsőként a fény – árnyék használata tűnhet fel. Van Eyck úttörőnek számított a korában a fénnyel való játék és a képek mélységi elrendezése miatt.

A kép részleteit jobban megnézve sok érdekességet találhatunk. Kezdjük a tükörrel: mint azt már említettem a tükörben felismerhető a házaspár hátulról, valamit felsejlenek a tanúk alakjai is. Ezzel az érdekes elrendezéssel a festő biztosította azt a lehetőséget, hogy annak ellenére, hogy a házaspárról készült a portré a többi jelenlévő is szerepeljen a képen.

Forrás: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/esztetika_tap_alap/69_a_kzppontos_perspektva_felbomlsa.html

A tükör fölött egy felirat olvasható: „Johannes de Eyck fuit hic” azaz „Jan van Eyck itt volt”.  Ez inkább értékelendő szignatúraként, mint a kép valós elemeként.

A tükör mellett egy imazsinór látható, amely a rózsafüzérek korabeli mása. A színe alapján borostyánból készült zsinór főleg Lübeckben és Bruggeben volt fellelhető, így mondhatni jelzi a házaspár hovatartozását.

A csilláron egy szál gyertya ég a nappali fényviszonyok mellett. Ez nem a megvilágítást szolgálja, hanem az oltároknál megszokott örökmécsest kívánja leképezni.

Az otthon tárgyilagos ábrázolásához tartoznak a szekrényen a narancsok, az ablakban az alma, a szobában széthagyott lábbelik és természetesen a kutya is.


A festmény a londoni National Gallery-ben található.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése