A festmény 1434-ben készült polgári megrendelésre.
Kettős portrét ábrázol, amelyen a pár házasságkötése
látható. Furcsa lehet, hogy egy házasságkötést látunk, de mégsem templomi a
környezet. A korabeli felfogás szerint ez az esemény csak a pár ügye volt,
amelyhez csak tanúkra volt szükség. Ha a tükröt jobban megfigyeljük, benne
kivehető a két tanú alakja is.
.
Forrás: http://www.jakpet.eoldal.hu/fenykepek/nincs-megadva-rovat/vik-muvtori/jan-van-eyck--arnolfini-hazaspar.html
.
A XVII. szd.-i holland enteriőrben elsőként a fény – árnyék használata
tűnhet fel. Van Eyck úttörőnek számított a korában a fénnyel való játék és a
képek mélységi elrendezése miatt.
A kép részleteit jobban megnézve sok érdekességet
találhatunk. Kezdjük a tükörrel: mint azt már említettem a tükörben
felismerhető a házaspár hátulról, valamit felsejlenek a tanúk alakjai is.
Ezzel az érdekes elrendezéssel a festő biztosította azt a lehetőséget, hogy
annak ellenére, hogy a házaspárról készült a portré a többi jelenlévő is
szerepeljen a képen.
Forrás: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/esztetika_tap_alap/69_a_kzppontos_perspektva_felbomlsa.html
A tükör fölött egy felirat olvasható: „Johannes de Eyck fuit
hic” azaz „Jan van Eyck itt volt”. Ez
inkább értékelendő szignatúraként, mint a kép valós elemeként.
A tükör mellett egy imazsinór látható, amely a rózsafüzérek
korabeli mása. A színe alapján borostyánból készült zsinór főleg Lübeckben és
Bruggeben volt fellelhető, így mondhatni jelzi a házaspár hovatartozását.
A csilláron egy szál gyertya ég a nappali fényviszonyok
mellett. Ez nem a megvilágítást szolgálja, hanem az oltároknál megszokott
örökmécsest kívánja leképezni.
Az otthon tárgyilagos ábrázolásához tartoznak a szekrényen a
narancsok, az ablakban az alma, a szobában széthagyott lábbelik és
természetesen a kutya is.
A festmény a londoni National Gallery-ben található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése